Cat Norris

1. Először is, moss kezet! 2. Igenis, moss kezet! Ez elengedhetetlen! 3. Ebben hajthatatlan vagyok: moss kezet! 4. Rendben van. Most menj a hűtőhöz, és vegyél ki 5 tojást! 5. Azt a 4 tojást, amit sikeresen kivettél a hűtőből, törd fel egy tálkába! 6. Emeld fel a tálkát a padlóról, és töröld fel a kiömlött tojást! 7. A jövőben ügyelj rá, hogy ne verj le semmit a másik kezeddel! 8. Vegyél ki a hűtőből újabb 5 tojást, és azt a négyet, ami megmaradt belőlük, törd fel egy tálkába! 9. Vegyél ki a konyhaszekrényből egy pohár lisztet és egy fél pohár cukrot! 10. Csukd be a tisztítószerek szekrényét, és nyisd ki a konyhaszekrényt! 11. Ez só. Tedd vissza a szekrénybe, és vedd ki a cukrot! 12. Próbáld a cukrot a pohárba önteni! Söpörd össze a kiömlött cukrot! 13. Vedd elő a mixert, és keverd benne a tésztát, amíg sűrű lesz! 14. Tisztítsd meg a falakat, a plafont és a padlót a tésztától! 15. Nem, ez nem elég. A kutya nyalogatja a falat. Vegyél egy kendőt, és tisztíts meg mindent! 16. Legközelebb próbáld meg óvatosabban indítani a mixert! Ez nem légpuska. Így szokták a fedelét rátenni, felülről. 17. A töltelékhez végy 10 almát, hámozd meg és vágd fel őket! 18. Tegyél ragtapaszt a sebeidre! Jegyezd meg: az almákat felvágják, nem meggyilkolják! 19. Göngyöld be az almákat a tésztába, és tedd be őket a sütőbe egy fél órára. 20. Ha fél óra múlva a tészta még nem sült meg, ez azért van, mert elfelejtetted begyújtani a sütőt. Gyújtsd be, és várj újabb fél órát! 21. Letelt a fél óra, hagyd abba a tévézést, és vedd ki a tálcát a sütőből! 22. De most már komolyan! Hagyd abba a tévézést, és vedd ki a tálcát a sütőből! 23. Vedd ki a tálcát most rögtön! 24. Hát ez már elégett. Most menj el a legközelebbi cukrászdába, és vegyél almás pitét. 25. Menj haza, és edd meg. 26. Előbb vedd le a csomagolást róla!

NEM ÉLTED TÚL!

Wildcat

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?

Az egyik fuvarozó autójának a hátulján találtam ezt a fordítva felhelyezett matricát 🙁